Haldoklik a szakma…
Pszichiáterek, pszichológusok, tanácsadók, tehetetlenül
nézik, ahogy a média közhellyé teszi a terápiák
legnagyobb gyógyszerét a SZAVAKAT.

A kor emberének már nincs ideje, motivációja, hogy 50 percnyi átlagos pszichoterápiás beszélgetésben találja
meg problémáira a választ. 

Ennél több kell!


A P.E.A. terápia során alkalmazott hanganalízis segítségével, valamint a mikrokifejezések vizsgálatával
mérhetővé válik a pszichés torzulás,


így lehetőség nyílik célzott terápiával kezelni a szomatikus tüneteket kiváltó asszociációkat, tudattalan fixációkat.

Az emberi elme első asszociációi már az anyaméhben alakulnak ki, de a mindenki számára legnyilvánvalóbb elsők egyike; a csecsemő sírására érkező szülői gondoskodás(anyatej, érintés..) asszociációja. Ennek ismétlődő, kiszámítható állandósága váltja ki azt a meleg érzést, melyet később a „bizalom”, „hit”, „gondoskodás”, „szeretet” szóval fejezünk ki.

A P.E.A. elmélet szerint minden további asszociáció innen indul, egymásból-egymásra épülve, szoros kölcsönhatásban.

A kép nem véletlenül hasonlít az idegek hálózatára, vagy épp egy fára. Az emberi elme működése miért is térne el a természetet felépítő struktúráktól? Több éves kutatásom során nem találtam olyan emberi viselkedést, mely valamilyen formában ne jelenne meg valamelyik élőlénynél.

Mi okozza akkor a pszichés zavarokat?
Mi váltja ki a depressziót, szorongást, impotenciát, függéseket stb.?

A P.E.A. alapvetése, hogy a Valóságból (környezet) érkező minden hatás lánc-reakciószerűen végigfut az elme releváns asszociációin.
A hatás intenzitásától, gyakoriságától, s a fogadó asszociációktól függ, hogy milyen változásokat indít el
az élőlényben.

“Élet és halál van a nyelv hatalmában…”
                                                                                        (Biblia)

A helyettesítő sohasem lesz képes 100%-ban visszaadni a valóságot.

Például akármilyen részletesen is mesélünk el egy koncertélményt a barátunknak, nem fogja azt érezni, amit abban az adott pillanatban mi éreztünk. Egy átlag felnőttnek 4000-5000 szóból áll az aktív szókincse, de a hétköznapi élet során ennél jóval kevesebbet használ. A szavakhoz kötődő elsődleges asszociációk határozzák meg, hogy az adott szó, milyen reakciót vált ki az egyénből.

Nézzünk egy tipikus esetet!
Sok gyermeket váró pár szembesült már a névválasztás problémájával:

: Legyen a kicsi neve Norbi.
Férfi (elgondolkozva): Nem úgy hívták az első nagy szerelmedet?
: Óóó tényleg…
Férfi: Legyen inkább István, ahogy apám is!
: Dehogy lesz István! Ki nem állhatom apádat…”


A fenti példához hasonlóan minden szavunk más-más elsődleges (primer) emlékeket hordoz, és valahányszor használjuk, az – legtöbbször észrevétlenül – kihat
az érzéseinkre, hangulatunkra.

Vajon felhőtlenül boldog a képen látható nő,
amikor kimondja új párjának „szeretlek” ?

Ugyanazzal az egy szóval fejezzük ki az érzéseinket
a szüleinknek, a gyerekeinknek, a volt szerelmeknek.

„SZERETLEK”.

Egy szó a hasonló érzésekre, a múlt
számtalan boldog és keserű emlékével.

Minden szavunknak múltja van.
A P.E.A. terápia abszolút új, egyedülálló lehetőséget kínál a neurózisok gyógyításában, legyen szó depresszióról, vagy pánikbetegségről, de hatékonyan alkalmazható mentális eredetű szexuális problémák, szorongás, függőségek, és egyéb életkrízisek kezelésében is.

Ha kérdése van, vagy időpontot szeretne kérni, forduljon hozzám bizalommal!