2018. február 21.
Mindig érzékenyen érintenek az állatbántalmazásról szóló hírek. A dányi rendőr tette különösen felháborító, de ne gondoljuk, hogy egyedi eset! Nagy valószínűséggel az Ön közeli ismerősei, vagy szomszédai között is találhat olyat, aki képes elkövetni hasonló erőszakot. Ön szerint mit érdemelnének ezek az emberek?
| Az agresszió ugyanúgy a természetes emberi viselkedés részét képezi, mint mondjuk a kötődés. A szocializációs fejlődés részeként azonban a legtöbben megtanuljuk, hogyan lehet kulturáltan levezetni az ilyen destruktív energiákat. Azok, akik ezt nem tanulták meg nem csak az állatokra veszélyesek… |
 |
Az állatbántalmazástól a gyilkosságig
A kutatások minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a gyermek állatkínzók később az embertársaikkal szemben is könnyen alkalmaznak erőszakot. Eszünkbe juthat Jeffrey Dahmer amerikai sorozatgyilkos esete, aki állatok felkoncolásától jutott el a felnőttkori kannibalizmusig. Az ilyen szélsőségeknél jóval gyakoribb megjelenési forma a családon belüli erőszak, saját és mások gyermekeinek, valamint nők szexuális zaklatása, és természetesen az állatok bántalmazása. A lényeg, hogy a bennük tomboló indulatot egy gyengébben elkövetett erőszakos cselekedettel oldják. A szenvedő fél kiszolgáltatottsága, hasonló érzéseket vált ki belőlük, mint egy felakasztott kutya vergődése.
Egy amerikai kampány melyben felhívják a figyelmet az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak kapcsolatára
Mi a megoldás?
Ahogy feljebb már megjegyeztem; az agresszió szublimált, azaz kulturális levezetése egy tanulási folyamat része. Ennek tükrében nem csoda, hogy az erőszak és a primitív létforma sokszor kéz a kézben járnak. Az állatokat kínzó gyermekek családi háttere szinte mindig bizonytalan. Az erőszakos minták könnyen másolódnak és bizonyos életszituációkban hatásosak is. Ezek az emberek később beépülve a társadalmunkba látens bombaként funkcionálnak (főleg egy rendőr esetében). A felelősségünk az ügyben közös, ugyanis a közönyös tétlenség is bűn! De ahogy a dányi rendőr példája is igazolja, ha egy közösség egységként lép fel, ott meg lehet menteni a kiszolgáltatott állatokat.
Az állatok védelme érdekében felvetődik bennem a kérdés; mai világunkban a legegyszerűbb munkákhoz is OKJ-s képzés szükséges, akkor, hogy lehetséges, hogy az állattartáshoz általában nem kell se képzés, se engedély?! Úgy gondolom, hogy a tartási feltételek szigorítása csírájában orvosolná a problémát és hosszú távon kedvezően hatna az állatok életminőségére. Ha egyetért, kattintson a megosztás gombra!
 |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com
|
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás:
2018. február 09.
Sokan vágynak kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatra, de mit lehet tenni, ha nem akar ”szembejönni” a nagy Ő?! Az önmagukat vádlókat szeretném védelmembe venni, mert egyáltalán nem biztos, hogy bennük van a hiba! 5 tény, hogy nehezebb manapság tartós párkapcsolatot kialakítani, mint a korábbi generációknak:
1) Migráció
Az első és egyben legnagyobb nehézség a pár-találásban a migráció. Friss felmérések szerint a fiatalok közel fele fontolgatja, hogy külföldön vállalna munkát. Jelenleg több mint félmillió magyar dolgozik Európa különböző országaiban és ez a statisztika nem számol az ingázókkal. A legrosszabb helyzet a nyugat-magyarországi kisvárosokban, falvakban van, ahol szinte eltűnt a 20-35 éves korosztály. A migráció országhatáron belül centrális, főleg Budapest a célpont, de könnyen beláthatjuk, hogy a nagyvárosokat leszámítva nagyon nehéz helyzetben vannak a párkeresők Magyarországon.
Hol vannak a magyar fiatalok?
2) Munkahely
A migráció kiváltója… A kapitalizmus már-már teljesen eltörölte a köztudatból a ”nyugdíjas állás” fogalmat, olyan világban élünk, ahol a lehetőségek gyorsan adódnak és sokszor múlandóak is. Ez a bizonytalanság állandó, erős stressz forrás és rengeteg energiát von el a személyes kapcsolatteremtéstől. Nemcsak a bimbózó kapcsolatokat öli meg, házastársakat is szétszakíthat.
3) Önmegvalósítás
Az előző pontok mondhatni fizikálisan választják szét az embereket, de vannak más problémák is. Elindult egyfajta kényszeres önmegvalósítási őrület, melynek keretében a legtöbben alanyi jogon követelik a világ javait.
Vágy-prostituáltaknak hívom őket.
Ezek az emberek látensen beleszeretnek önmagukba, a saját vágyaikba. Néha divatból párt keresnek, összezavarva a valódi párkeresőket, de gyakorlatilag alkalmatlanok a valódi emberi kapcsolatokra.
| 4) Közösségi (f)ER(t)Ő
Az idősebbektől gyakran hallani, hogy az internetnek hála, könnyű dolga lehet az ismerkedni vágyó fiataloknak. Azonban ez a lehetőség kétélű fegyver; a személytelenséget kihasználva sokan hamis képet kínálnak magukról, megint mások pedig olyan mélységben engednek betekintést a magánéletükbe, ami a későbbiekben akadályozhatja a párkeresést. A közösségi fertőben állandó a kísértés és az irigység is. Ezek elterelik a párkeresők figyelmét a személyes értékekről, az anyagi javak feltérképezése felé…
|
 |
5) Embert szeretni
”Modern” világunk hozadéka, hogy sokan nem az emberbe (lesznek) szerelmesek, hanem élményekbe. Emiatt az első komolyabb nehézségek általában meg is ölik ezt a fajta szerelmet. Az ilyen élmény-keresők valódi csalódásként élik meg, amikor kiderül, hogy a másik fél ”emberből” van. Mihamarabb menekülőre fogják… Nehéz kiszűrni az érett, egészséges gondolkodású párkeresőket az élmény-keresők tömegéből. A dolgot az is nehezíti, hogy az első randik bizalomépítése pont közös élményeken alapszik (pl.: mozi, étterem stb.), így sokszor az első szexuális együttléteken is túl vannak már a párok, mire kiderül, hogy a nehezebb időkben az egyik félre egyáltalán nem lehet majd számítani.
|
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com
|
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás:
