2018. június 12.
Sok szülő teszi fel magának ezt a kérdést és a válasz nem is mindig olyan egyszerű. 50 évvel ezelőtt is voltak generációs különbségek, de az elmúlt két évtizedben több tényező is maradandó károkat okozott a szülő-gyerek kommunikációjában. Hármat emelnék ki ezek közül:
1) Értékrend
„Gyorsan mindent, de azonnal” lett a Z generáció(1995-2005 között születtek) mottója, így nem csoda, hogy süket fülekre találnak azok a szülői kezdeményezések, történetek, melyek a kemény, kitartó munkával elért eredményeket méltatják. Emellett „régen” még alig látszódtak az anyagi különbségek a fiatalok között, de most az online közösségi életnek köszönhetően minden terítéken van: tárgyak, utazások, bulik stb. A gyerekek/fiatalok nem mérlegelik az anyagi hátteret csak vágynak mindenre, a szüleik pedig legtöbbször erejükön felül egyenlítik ki látszólag(!) a különbségeket és ezzel mindent elrontanak…
Új telefon? „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”
2) Mobil-póráz
A mobiltelefon segítségével nagyon gyakori, hogy nem napi, inkább napon belüli kapcsolattartásról lehet beszélni. Ezt leginkább a szülők erőltetik. Gyakorlatilag a gyerekük minden percébe bele akarnak mászni: csörgessen, ha elindult valahová, útközben, ha odaért; tudni akarják, hogy evett-e? ivott-e? hogy sikerült-e a dolgozat? stb. és még meg is lepődnek, ha a személyes találkozáskor már nincs miről beszélni. Ez a kapcsolattartási függőség ritkán ér véget a gyermek felnőtté válásával.
3) A szülő tudása értéktelen(?), avagy a személytelen információ
| Érdekes jelenség, hogy a tudás hozzáférhetőségének egyszerűsödésével egyenes arányban csökkent annak értéke. Az internet elterjedését megelőzően az emberiség tudását könyvek és emberek birtokolták. Ha célzott információra volt szüksége egy fiatalnak(bárkinek), leggyorsabban, legegyszerűbben úgy kaphatta meg, ha megkérdezett egy a témában jártas szülőt, oktatót, szakembert. Így az információ/tudás megszerzése egyben egy szociális érintkezéssel is párosult. |  |
Manapság szinte minden „fent van a neten” így nem kell a fiatalnak végighallgatnia az esetlegesen témához kapcsolódó történeteket, nem kell várnia semmire.
Az információ megszerzése személytelenné vált.
Nem meglepő, hogy a tudás birtokosai így legtöbbször leértékelődnek, eltűnik a tisztelet és ez bizony rányomja a bélyegét a szülő-gyermek kapcsolatára. Természetesen ez a fiatalkori felfogás tévút, mert a személytelen információhoz nem kötődnek személyes tapasztalatok, érzések, összefüggések, amivel a tudás birtokosai, esetünkben a szülők rendelkeznek. A személytelen információszerzés kevésbé memorizálódik, ez az intelligencia csökkenésével jár. Ezt támasztja alá az a svéd tanulmány, mely szerint a 90-es évek közepe óta folyamatosan csökken a lakosság intelligencia-szintje.
| “Vegyük például a 14 éves briteket. Amit 1994-ben még 25 százalékuk meg tudott csinálni, arra ma már csak öt százalékuk képes” Shayer |
Ezt a negatív tendenciát egyértelműen a modern tömegkommunikációs eszközök térhódításával indokolják.
Összegzés
A szülők és a fiatalok is az úgymond „fejlődés” áldozatai. Nagyfokú tudatosságot igényel, hogy a káros hatásokat ki lehessen védeni és sajnos az a tapasztalatom, hogy erre a többség segítség nélkül képtelen. Habár a jelenlegi írásom egy bizonyos kommunikációra fókuszált (szülő-gyerek kapcsolat), azt fontos belátni, hogy összetett pszichoszociális törésről van szó, mely az élet minden területére begyűrűzik.
 |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com |
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás: