Nagyszüleink korában még a kérdés is sértő lett volna, mert a házasságkötés az életút egyik legfontosabb momentuma volt. Röpke fél évszázad alatt minden megváltozott…
Nem szeretnék senkit KSH adatokkal untatni, egyszerűen könyveljük el, hogy az 50-es évek óta hullámokban, de folyamatosan csökken a házasságkötések száma és nő az egy házasságra eső válások száma. Az állami támogatások átmenetileg javíthatnak a statisztikán, de attól még a felek fejében nem fog változni semmi. Alapjaiban vérzik a házasság intézménye: a férfiak és a nők egyre kevésbé akarnak elköteleződni.
Az elköteleződéssel kéz a kézben a családalapítás is kitolódott. Már senki sem lepődik meg azon, hogy a nők 30 felett szülnek, ha szülnek. És még csak nem is ezzel van a baj! Én úgy látom, hogy a társas kapcsolatok haláltusájának vagyunk szemtanúi!
Korábbi YouTube videómban (link) már kifejtettem, hogy mire van szükség a boldog párkapcsolathoz. Elsősorban az érzelmi, értelmi érettséget emeltem ki, – a párkapcsolatok maximum 5-10%-ban van jelen – mert pont ez szükséges ahhoz, hogy egy ember uralma alatt tudja tartani az ösztöneit, vágyait, indulatát. Azokat a tényezőket, amelyek kontrollálatlanul a legnagyobb gyilkosai lehetnek minden emberi kapcsolatnak.
Nem könnyű feladat egy olyan világban, ahol minden a vágykeltésről szól. Hajtjuk az élvezeteket. Szépet, gyönyört, mámort, újat, mindent, de azonnal! Ebben a kapcsolatok csak béklyónak tűnnek.
 |
A modern ember beleszeretett önmagába és féltékenyen gyilkolja, marja el maga mellől a partnerét. A másik fél már nem ember, csak egy eszköz, ami ha unalmassá, bosszantóvá válik, gyorsan meg kell tőle szabadulni. Persze váljanak el, de közben gyerekek is születtek! Nagyon kevesen tudják kommunikálni a gyereknek a „miért”-et. Ahhoz ugyanis szintén érzelmi, értelmi érettség kell (ami hiányában választott rossz partnert és ami hiányában nem is tudott boldog lenni, fejlődni a párkapcsolatában…) és a gyerek sérül.
Az ember végső soron társas lény és így alakul ki az ördögi kör. Vágyna arra, hogy ne legyen egyedül, de képtelen az együttlétre. A pillanatnyi örömökért, feláldozza a hosszú távú örömforrásokat és az empátiát nélkülöző kihasználásban, elveszik minden bizalma. Ha így folytatjuk, minden bizonnyal az önzés, a magány és bizalmatlanság évtizedei következnek.
Összegzés
A görög mitológiában ismert egy történet: Narkisszosz egy nagyon helyes ifjú volt, akibe szerelmesek voltak a nimfák, de ő mindegyiket elutasította. Egy vadászat során megszomjazott és ahogy a víz fölé hajolt, meglátta a tükörképét és beleszeretett önmagába. Próbálta magához ölelni a tükörképét, de nem sikerült. A kínt nem bírta elviselni és végül ez lett a veszte… Én bízom benne, hogy jön majd a jövőben egy kiábrándulás ebből az egocentrikus nézetből és újra felfedezzük a valódi kapcsolatokban rejlő örömöket. Akár most is megtehetjük, mert igaz a világot nem tudjuk megváltoztatni, de azt, hogy mit engedünk be a világból az otthonunkba, arról igenis mi dönthetünk.
 |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com |
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás: