Az elmúlt két hétben rengeteg kétségbeesett levelet kaptam anyukáktól, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek a gyerekükkel. Sajnos nincs lehetőségem minden levélre válaszolni és amúgy is az a meglátásom, hogy minden eset valamilyen formában egyedi, a nevelési tanácsokat sem lehet uniformizálni.
Természetesen a levélírók nem azzal a beismeréssel kerestek meg, hogy elveszítették a kontrollt és mit csinálhatnak rosszul, helyette inkább a gyermek elviselhetetlen magatartásformáit emelték ki:
- „nem hagy nyugton”
- „nem tudok senki mással beszélni, mert mindig közbeszól és vele kell foglalkoznom”
- „még tévézni sem tudok”
- „folyton veszekszünk”
- „nem fogad szót”
… folytathatnám a panaszáradatot, amik igazából nem köthetőek az önként vállalt karanténhoz. Hiszen nem a szülő-gyermek közötti kapcsolat változott, csupán az együtt töltött idő miatt jöttek elő azok a már meglévő problémák, amik a hétköznapok őrületében különböző mismásolós trükkökkel eddig a szőnyeg alá voltak söpörve.
A felelősség
A gyermek ugyanis reaktív, ami annyit jelent, hogy nem ő született nyughatatlannak, tiszteletlennek, szófogadatlannak, félősnek, agresszívnek stb. , hanem a viselkedésével reagál a környezetére (legtöbbször szülő(k) által teremtett környezetről van szó).
„Ez a legveszélyesebb a gyermekedre”(link) című bejegyzésemben írtam már arról, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek közötti bizalmi kommunikáció kialakítása és a hitelesség. Azoknál a családoknál, ahol ezek rendben vannak, nem jelentenek problémát az egész napos együttlétek.
Ahol ezekben hiányosságok vannak, ott a szülők ‒ a jelenlegi helyzetben‒ évekre veszíthetik el a kontrollt.
Mondok egy egyszerű példát:
Ha eddig anyuka feltételekhez és időhatárokhoz kötötte a tévé és mobil használatot a gyermekénél, de most unalmában egész nap Szulejmán-maratont tart és közben mobilon chatel a barátnőivel, azzal azt az egyszerű üzenetet égeti bele a gyermeke fejébe, hogy „látod, anyu se tud huzamosabb ideig mit kezdeni magával és értelmes dolgokkal lekötni magát, marad a tévé és a mobilozás, lehetőleg egyszerre”.
Pár hónap után ugyanez a szülő értetlenül fogadja, hogy miért nem akar olvasni a csemetéje, ha unatkozik…
Hogy a témánál maradjak, a másik tipikus eshetőség a ”mindent szabad”
Rengeteg szülőnél tapasztalom, hogy a konfliktus elkerülése érdekében mindent ráhagynak a gyerekre. Egész nap játszanak vele (mert a gyerek kéri), folyamatosan lehet édességet, csipszet enni a kicsinek (amíg eszik, addig is nyugton hagy mindenkit), folyamatosan nyomhatja a mobilt, nézheti a meséket (addig felszabadul a szülő) stb.
Csak a felszínét érintettem a témának, de így is látszik, hogy mérhetetlen károkat lehet okozni a rossz nevelési stratégiával. Annyit tudnék általánosságban tanácsolni a szülőknek, hogy figyeljenek oda a felmerülő problémákra és vegyék komolyan őket!
Nyilván nekünk, felnőtteknek is kihívást jelent a járvány miatt kialakult új helyzet, de a már meglévő családon belüli szabályokat, ritmust szigorúan tartani kell, mert a hitelesség alapja a konstans mintaadás. Legyen meg a napi feladat, legyen meg a közös munka és az ezért járó jutalom. Ebben a körforgásban könnyebb rendet tartani, sőt, ha valaki igazán jól csinálja, az együtt töltött hetek alatt szorosabb és harmonikusabb lesz a kapcsolata a gyermekével, mint korábban…
 |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com
|
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás:
Megjelenése óta figyelem, hogyan reagálnak az emberek a terjedő új koronavírusra. A járványnál gyorsabban terjedő félelem megmutatja az emberek igazi arcát.
Hiszen mit is látunk?
Az eddig sziklaerősnek látszó szomszéd férfi vécépapír és konzervhegyeket görget a hipermarket parkolójában… mellette egy nyugdíjas néni igyekszik bejutni az üzletbe az unokájával mindenféle védőfelszerelés nélkül… a vevőpultnál maszkos alkalmazottak sürögnek, akik csak akkor veszik le a maszkjukat, ha valakivel beszélgetnek…
Kaotikus látvány
Ilyen értelemben teljesen jogosak azok a szigorú állami intézkedések (pl. Olaszországban), melyekkel korlátozzák az emberek mozgását, de ezzel gazdasági válság is kezdődött. A részvény- és árupiac a pánikban beszakadt és gyakorlatilag elveszítette az értéke felét.
Mit hoz ki belőlünk a káosz?
Védőfelszerelés, vagy épp megrendelés hiányában sorra zárnak be a nagyobb üzemek. Az aktív korú lakosság „maradjon otthon és élvezze a közös időt a családjával” – hangzik el a felhívás, de egy átlag magyar ember tartalékai csupán egy hónapra elegendőek…Sokszor találkozom a neten mindenféle javaslattal, hogy az otthonmaradás összehozza majd az embereket. Sőt! Fel is szólítanak minket, hogy most aztán szeressük egymást! Létezik ilyen?!
Persze, hogy nem…
Akik eddig nem szerették eléggé a másikat, vagy nem érezték jól magukat a szeretteik körében, azok nem most fogják ezeket elkezdeni. A félelem és a bizonytalanság amúgy is próbára teszi az ember jellemét. Megmutatja, hogy ki, milyen ember valójában… Akár saját magunkról is sok mindent megtudhatunk a következő kérdések őszinte megválaszolásával:
- tudsz következetesen higiéniát tartani?
- a védőfelszereléseket mindig használod, ha kilépsz az utcára?
- gondoskodsz az idősebb szeretteidről?
- tudsz takarékoskodni, ha bizonytalan a bevételed?
- képes vagy radikális és ésszerű döntéseket hozni a családod érdekében?
- meg tudod őrizni nyugalmadat és higgadtan tudsz viselkedni vészhelyzetben is?
- képes vagy harmóniában élni a szeretteiddel válságban is?
és még folytathatnám… Jó lenne, ha mindenki igennel tudna válaszolni a fenti kérdésekre, de a szomorú valóság az, hogy a többség csak ideális körülmények között tud valamilyen formában ”ember” maradni, éppen ezért jobban félek a tömeg reakciójától válság időszakban, mint magától a koronavírustól. Utóbbitól könnyen megóvhatom a szeretteimet, de a tömeg irányíthatatlan.
A koronavírus a 2020-as év intő jele arra vonatkozóan, hogy hiába a csillogó modern körítés, továbbra is a természeti rendszer apró részei vagyunk. Törékenyek, múlandóak… és mint a legtöbb betegség, ami el tud venni tőlünk valamit (amit addig természetesnek hittünk), alkalmas arra, hogy átértékeljük, milyen gondolatokkal, érzésekkel érdemes megtölteni egy-egy napunkat, kik és mik az igazán fontosak számunkra. Ha a nagyszüleim történeteire gondolok, akik túléltek egy világháborút, az 56-os forradalmat, és egy szovjet megszállást, úgy hiszem, egyszerűbben, szerényebben kéne élnünk…
|
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com
|
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás:
Terjed a pánik Magyarországon a koronavírus miatt. Az ember, akár a legtöbb élőlény, azonnaliságra van programozva, így egy olyan betegség, amit azonnal el lehet kapni és veszélyezteti az egészségünket, mindig nagyobb riadalmat tud kiváltani, mint egy jövőbeni fenyegetés.
Így van ez a cigarettával, drogokkal, alkohollal is… Évekig lehet használni őket anélkül, hogy szembetűnő károk látszanának a szervezeten. Majd tíz, húsz év múlva, de hol van az még… Éppen ezért nem veszi senki sem komolyan. Az elhúzódó krónikus stressz ugyanilyen lassú gyilkos. A mindennapokban elviselhetőnek látszik, pusztító hatását évek alatt fejti ki. Mint a vízcsepp, ami csak gyűlik…
Egyre több a fiatal
Hatását az eltelt idő és a stresszor (stresszt kiváltó hatás) intenzitásának a szorzata határozza meg. A tünetek senkit sem kímélnek, már pár éves korban megjelenhetnek és kezeletlenül csak erősödnek. A legfrissebb kutatások szerint drasztikusan emelkedtek a krónikus stressztől szenvedő serdülők száma is. Egyes becslések szerint majdnem minden második fiatalt érinthet a probléma!
A tünettől a betegségig
A leginkább veszélyeztetett korosztály a 35-55 évesek, mivel a krónikus stressz által kiváltott tünetek általában itt válnak olyan mértékűvé, hogy az érintett életét közvetlenül fenyegetik, akadályozhatják a munkavégzést és nagyban lerontják az életminőséget is. Ennek az oka, hogy az epigenetikus – köznyelvben, amire hajlamosak vagyunk, örököltünk – betegségeket ilyenkor hívja elő a krónikus stressz.
A kezdeti tünet utalhat arra a szervrendszerre, amely évekkel később komolyabban károsodhat. Például akinél magas vérnyomást okoz a stressz, nagy valószínűséggel szív és érrendszeri problémákat fog előhozni a krónikus stressz, aki emésztési problémákkal küzd, ott epigenetikusan kódolva lehet fekély, rák, bélgyulladás stb. Széles a paletta, de mindenki informálódhat a közvetlen rokoni kapcsolataiban és tarthat önvizsgálatot is, hogy kiderítse, melyik szervrendszere reagál érzékenyebben, amikor valamilyen pszichés terhelés éri.
Nézzük a leggyakoribb, krónikus stresszre utaló tüneteket, betegségeket:
- bőr öregedése, ekcéma
- alvásproblémák
- feszült, szorongó állapot
- tenziós fejfájás
- emésztési problémák (puffadás, hasfájás, hasmenés stb.)
- szív és érrendszeri panaszok
- hangulatingadozások
- különös érzékenység a fertőzésekre
- testsúly változása fel, le
- szexuális zavarok
- és a rák minden formája
Ha jól megnézzük a listát, könnyen beláthatjuk, hogy a legtöbb problémára kész iparág épült és 10-ből 9 embert érint. Szedhetünk gyógyszert puffadásra, szorongásra, alvásproblémákra, szexuális zavarokra gyakorlatilag mindenre, de ezek csak tüneti kezelések! Az azonnaliságra törekvő embereknek ez pont arra jó, hogy ne kelljen komolyabban foglalkozni a kiváltó tényezőkkel, de pont, hogy ezzel teszik hosszú távon komolyabbá a kockázatot!
Terápiás munkával be lehet azonosítani a kiváltó tényezőket és utána már hatékony technikák állnak rendelkezésre, hogy meg is szüntessük őket. Ez idő és energiaigényes folyamat. Nem hiába használom a munka szót, hiszen a páciensnek is meg kell dolgoznia a teljes gyógyulásért. Nincs pirula, nincs instant megoldás. Ezért veszik rá nehezen magukat az emberek és inkább valami csodamegoldást keresnek. A csodát hirdetők hazudnak!
Hogyan jutottunk idáig?
A megváltozott ”modern” életünket okolhatjuk a sok betegségért és szenvedésért. Úgy látom, egyre jobban távolodunk önmagunktól, a biológiai hús-vér testünktől és valami fantáziavilágban éljük le az életünket. Jó lenne olyan irányzat a jövőben, ami visszatereli a figyelmet a belső világunkra és lassít annyira a mindennapok ritmusán, hogy ne szaladjon el mellettünk az élet észrevétlenül…
|
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com
|
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás:
