Megjelenése óta figyelem, hogyan reagálnak az emberek a terjedő új koronavírusra. A járványnál gyorsabban terjedő félelem megmutatja az emberek igazi arcát.

Hiszen mit is látunk?

Az eddig sziklaerősnek látszó szomszéd férfi vécépapír és konzervhegyeket görget a hipermarket parkolójában… mellette egy nyugdíjas néni igyekszik bejutni az üzletbe az unokájával mindenféle védőfelszerelés nélkül… a vevőpultnál maszkos alkalmazottak sürögnek, akik csak akkor veszik le a maszkjukat, ha valakivel beszélgetnek…

Kaotikus látvány

Ilyen értelemben teljesen jogosak azok a szigorú állami intézkedések (pl. Olaszországban), melyekkel korlátozzák az emberek mozgását, de ezzel gazdasági válság is kezdődött. A részvény- és árupiac a pánikban beszakadt és gyakorlatilag elveszítette az értéke felét.


Mit hoz ki belőlünk a káosz?

Védőfelszerelés, vagy épp megrendelés hiányában sorra zárnak be a nagyobb üzemek. Az aktív korú lakosság „maradjon otthon és élvezze a közös időt a családjával” – hangzik el a felhívás, de egy átlag magyar ember tartalékai csupán egy hónapra elegendőek…Sokszor találkozom a neten mindenféle javaslattal, hogy az otthonmaradás összehozza majd az embereket. Sőt! Fel is szólítanak minket, hogy most aztán szeressük egymást! Létezik ilyen?!

Persze, hogy nem…

Akik eddig nem szerették eléggé a másikat, vagy nem érezték jól magukat a szeretteik körében, azok nem most fogják ezeket elkezdeni. A félelem és a bizonytalanság amúgy is próbára teszi az ember jellemét. Megmutatja, hogy ki, milyen ember valójában… Akár saját magunkról is sok mindent megtudhatunk a következő kérdések őszinte megválaszolásával:

  • tudsz következetesen higiéniát tartani?
  • a védőfelszereléseket mindig használod, ha kilépsz az utcára?
  • gondoskodsz az idősebb szeretteidről?
  • tudsz takarékoskodni, ha bizonytalan a bevételed?
  • képes vagy radikális és ésszerű döntéseket hozni a családod érdekében?
  • meg tudod őrizni nyugalmadat és higgadtan tudsz viselkedni vészhelyzetben is?
  • képes vagy harmóniában élni a szeretteiddel válságban is?

és még folytathatnám… Jó lenne, ha mindenki igennel tudna válaszolni a fenti kérdésekre, de a szomorú valóság az, hogy a többség csak ideális körülmények között tud valamilyen formában ”ember” maradni, éppen ezért jobban félek a tömeg reakciójától válság időszakban, mint magától a koronavírustól. Utóbbitól könnyen megóvhatom a szeretteimet, de a tömeg irányíthatatlan.

A koronavírus a 2020-as év intő jele arra vonatkozóan, hogy hiába a csillogó modern körítés, továbbra is a természeti rendszer apró részei vagyunk. Törékenyek, múlandóak… és mint a legtöbb betegség, ami el tud venni tőlünk valamit (amit addig természetesnek hittünk), alkalmas arra, hogy átértékeljük, milyen gondolatokkal, érzésekkel érdemes megtölteni egy-egy napunkat, kik és mik az igazán fontosak számunkra. Ha a nagyszüleim történeteire gondolok, akik túléltek egy világháborút, az 56-os forradalmat, és egy szovjet megszállást, úgy hiszem, egyszerűbben, szerényebben kéne élnünk…

ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali

Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com

Megtaláltok itt is (klikk)

   

Megosztás: