Nem tudok szó nélkül elmenni a hónapok óta tartó ausztráliai tűzvész mellett. Már csak azért sem, mert egyre több páciensem szorong a klímaváltozástól. Valódi ez a veszély? Sose felejtem el 2003-ban egy neves geológus professzor nyíltan hirdette, hogy az egész globális felmelegedés csak népijesztgetés. Idióta… A következő tizenöt évben sorra döntöttük a száz éves melegrekordokat. Hogyan tévedhetett ekkorát?!

Ha az életeket számokban nézzük, s hiszünk benne, hogy egy állat élete ér annyit, mint egy emberé, akkor láthatjuk igazán az ausztráliai tragédia nagyságát.

Az emberi gondolkodásban az a legnagyobb probléma, hogy nem tudunk jövő időben gondolkodni. Ha valamilyen cselekvésnek nincs azonnali hatása, az elmismásolható. Vegyük például a dohányzást. Mindenki tudja, hogy káros. Évente közel tízezer ember hal meg Magyarországon csak tüdőrákban. De mi történik, ha valaki elszív egy szál cigit, meghal? Nem történik semmi… egy hónapja szívja semmi, egy éve semmi… és már nem tudja kellően komolyan venni a kockázatokat. Valahogy így történt/történik ez a globális felmelegedéssel is. Halogatjuk a döntéshozást. Mindenki.

A kapitalizmust ugyanaz az emberi motiváció hajtja, mint amiért kitört a második világháború. Ez a kapzsiság. A jóléti országokban ez a tárgyak felhalmozásában jelenik meg. Minden a kényelmünket szolgálja. Beoltottak minket elégedetlenséggel. Példának okán ezért van, hogy a család hitelt vesz fel új autóra, mert kell, hogy apuka el tudjon vele járni 2 km-re található munkahelyére, majd utána anyuka bevásároljon vele a multinál, ami 500 méterre van a házuktól.  Kell persze… no és minden használati tárgyunk, ami régen szinte örökös volt; most a cipőtől a telefonig két, maximum három évet bír, szétmegy, vagy kimegy a divatból és kuka. Mértéktelen pazarlás, amit csak központilag lehetne szabályozni, de ki fogja ezt megtenni? Mindenkit csak a jelen gazdasági mutatója érdekel, aminek persze mindig emelkednie kell. Ha az amerikai gazdasági jelentések stagnálásról adnak számot, a tőzsdén rögtön kitör a pánik.

Az emberiség nem érett meg a fejlődés fenntartására sem. Nem technikailag, hanem pszichésen. Úgy látom, hogy a globális környezeti katasztrófákra is csak reaktívan reagálunk. Amiről a közvélemény tud és sajnál, ott lesz valami. De ne legyünk már ennyire naivak! A Földközi-tenger élővilágát már a 80-as években kinyírtuk, az ausztráliai nagy korallzátony 80%-a  is romokban van, csak épp a halak és a rákok sikítását senki sem hallja. Vagy ott vannak a környezeti változásokra legérzékenyebb gerincesek: a kétéltűek. Találkoztatok már olyannal, aki gyűjtést szervezett a békáknak?! Pedig a tápláléklánc kihagyhatatlan szereplői és a békafajok közel 50%-a kihalás szélén áll! A békáknak az a bűnük, hogy mi nem látjuk aranyosnak, szépnek őket.  De azért gyűjtsünk gyorsan a megégett koaláknak, mert ők olyan cukik, holnap meg majd a jegesmedvéket mentjük meg… Képmutatás és a lelkiismeretünk foltozgatása… hiszen másnap mindenki folytatja a pazarlást: beül az autójába, mert fázik gyalog menni, lecseréli a telefonját, mert kijött az újabb széria, nejlonzacskót kér a boltban, mert nem fog kosarat cipelni, stb.

ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali

Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com

Megtaláltok itt is (klikk)

   

Megosztás: