Az elmúlt két hétben rengeteg kétségbeesett levelet kaptam anyukáktól, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek a gyerekükkel. Sajnos nincs lehetőségem minden levélre válaszolni és amúgy is az a meglátásom, hogy minden eset valamilyen formában egyedi, a nevelési tanácsokat sem lehet uniformizálni.
Természetesen a levélírók nem azzal a beismeréssel kerestek meg, hogy elveszítették a kontrollt és mit csinálhatnak rosszul, helyette inkább a gyermek elviselhetetlen magatartásformáit emelték ki:
- „nem hagy nyugton”
- „nem tudok senki mással beszélni, mert mindig közbeszól és vele kell foglalkoznom”
- „még tévézni sem tudok”
- „folyton veszekszünk”
- „nem fogad szót”
… folytathatnám a panaszáradatot, amik igazából nem köthetőek az önként vállalt karanténhoz. Hiszen nem a szülő-gyermek közötti kapcsolat változott, csupán az együtt töltött idő miatt jöttek elő azok a már meglévő problémák, amik a hétköznapok őrületében különböző mismásolós trükkökkel eddig a szőnyeg alá voltak söpörve.
A felelősség
A gyermek ugyanis reaktív, ami annyit jelent, hogy nem ő született nyughatatlannak, tiszteletlennek, szófogadatlannak, félősnek, agresszívnek stb. , hanem a viselkedésével reagál a környezetére (legtöbbször szülő(k) által teremtett környezetről van szó).
„Ez a legveszélyesebb a gyermekedre”(link) című bejegyzésemben írtam már arról, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek közötti bizalmi kommunikáció kialakítása és a hitelesség. Azoknál a családoknál, ahol ezek rendben vannak, nem jelentenek problémát az egész napos együttlétek.
Ahol ezekben hiányosságok vannak, ott a szülők ‒ a jelenlegi helyzetben‒ évekre veszíthetik el a kontrollt.
Mondok egy egyszerű példát:
Ha eddig anyuka feltételekhez és időhatárokhoz kötötte a tévé és mobil használatot a gyermekénél, de most unalmában egész nap Szulejmán-maratont tart és közben mobilon chatel a barátnőivel, azzal azt az egyszerű üzenetet égeti bele a gyermeke fejébe, hogy „látod, anyu se tud huzamosabb ideig mit kezdeni magával és értelmes dolgokkal lekötni magát, marad a tévé és a mobilozás, lehetőleg egyszerre”.
Pár hónap után ugyanez a szülő értetlenül fogadja, hogy miért nem akar olvasni a csemetéje, ha unatkozik…
Hogy a témánál maradjak, a másik tipikus eshetőség a ”mindent szabad”
Rengeteg szülőnél tapasztalom, hogy a konfliktus elkerülése érdekében mindent ráhagynak a gyerekre. Egész nap játszanak vele (mert a gyerek kéri), folyamatosan lehet édességet, csipszet enni a kicsinek (amíg eszik, addig is nyugton hagy mindenkit), folyamatosan nyomhatja a mobilt, nézheti a meséket (addig felszabadul a szülő) stb.
Csak a felszínét érintettem a témának, de így is látszik, hogy mérhetetlen károkat lehet okozni a rossz nevelési stratégiával. Annyit tudnék általánosságban tanácsolni a szülőknek, hogy figyeljenek oda a felmerülő problémákra és vegyék komolyan őket!
Nyilván nekünk, felnőtteknek is kihívást jelent a járvány miatt kialakult új helyzet, de a már meglévő családon belüli szabályokat, ritmust szigorúan tartani kell, mert a hitelesség alapja a konstans mintaadás. Legyen meg a napi feladat, legyen meg a közös munka és az ezért járó jutalom. Ebben a körforgásban könnyebb rendet tartani, sőt, ha valaki igazán jól csinálja, az együtt töltött hetek alatt szorosabb és harmonikusabb lesz a kapcsolata a gyermekével, mint korábban…
![]() |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com |
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás: