Az utcánkban sétálva hallottam először a tapsot… Megható melegség töltött el, ahogy az erkélyen álló emberek kollektíven fejezték ki az érzéseiket. Csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy a taps ”csak” az egészségügyi és szociális szférában dolgozóknak szól…
Ne értsetek félre, nagyra becsülöm az előbb említett dolgozókat, hiszen évtizedek óta egy haldokló rendszerben teljesítik nem egyszerű feladatukat, de éppen ezért nem képmutató pont most ”észrevenni” őket és tapsolni?!
Értem, hogy az úgymond járványkórházakban most többet dolgoznak, de a többi helyen gyakorlatilag alig lézengenek. A szakrendelések megszűntek, az ellátás a minimumon döcög, alig akad orvos, aki diagnosztizálna. Nem jó most felfedezni egy gyanús anyajegyet, vagy csak fogfájással ébredni…
Egy balesetben mindig ahhoz kell menni, aki a legcsendesebb.
Ott van a legnagyobb baj. Szerintem ők ebben a helyzetben a munkájukat vesztett emberek. Hivatalos adatok szerint 3-400.000-en lehetnek. Nekik nem az a problémájuk, hogy túlórázniuk kell, hogy maszkot kell felvenni a munkahelyen, vagy unalmas a „home office”… Ők közülük sokan eladósodtak, utcára kerültek, gyerekestől ételosztásokra járnak… Minden napjuk küzdelem az életben maradásért és hogy megőrizzék emberi méltóságukat.
Szóljon a taps őértük is, szóljon mindannyiunkért, úgy, mintha mindenki munkáját, tudását értékelnénk, mintha elismernénk, hogy az élet minden területén egymásra vagyunk utalva…
 |
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com |
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás: