Az anyaság, mint életszerep az elmúlt 50 évben a nemek közötti egyenlőség előretörésének hátszelében gyors változáson ment keresztül.
A változás két szinten zajlik, egymással ellentétes irányban. Egyrészről a ránk zúduló külső ingerek hatására a nők fogamzóképességének kezdete 16-17 éves korról 12-13 éves korra tevődött át és ezzel ellentétes irányban a gyerekvállalás 18 éves korról 28-30 éves kor felé tolódik. A női test a szakorvosok szerint 18 éves korban lesz alkalmas a szülésre.
Ez az ambivalens távolodás lélektani szempontból számtalan problémát okoz, amit leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy nem az életkorhoz megfelelő motivációkat, fejlődési lépcsőket élnek meg a gyermekek, serdülők, fiatal felnőttek, majd a felnőttek.
Például a gyermekből hirtelen szexelő, alkoholizáló, bulikért hisztiző felnőttnek látszó gyermek lesz, aki pár év múlva átmenet és élettapasztalat nélkül nekiáll a húszas éveiben önmegvalósítani, ami korábban a negyvenes éveit taposó emberek kiváltsága volt.
![]() |
Aki kimarad az lemarad? A szülők jogosan aggódnak.
Nem könnyű most anyának lenni és jó anyává válni sem
A kultúra – már ha ezt az elprostituálódott kapzsiságot annak lehet hívni ‒ szétzúzza a generációk közötti kapcsolatokat és a hagyományos családmodellt. A házasságok fele válással végződik, a megmaradó párkapcsolatok 90 százalékában csak egymás mellett élnek. Egy fizetésből megélni, gyarapodni még mindig nagyon utópisztikus.
Szörnyű látnom, hogy az anyák sokszor egyedül maradnak, vagy túl nagy kompromisszumot vállalva, feláldozódnak ebben a szerepben. A boldogtalan, megtört anya látványa egy életre beleég a lány gyermek tudatába és nem lesz az az állami ösztönzés, amiért később gyereket vállalna. Sokkal könnyebb élvezeteket kínál a tömegmédia, így az anyaság helyett ”fogyasztó” nő lesz. Így generálja magát ez a folyamat…
A Gyerekvállalás – Áldás vagy börtön? – című bejegyzésemben (katt a címre) bővebben olvashatsz, hogy sokan miért szoronganak attól, hogy az anyaság miatt lemaradnak valamiről. |
Amit leírtam nem általános érvényű, inkább egy tendencia, amit a modern életünk hozott. Vérre menő vitákat lehetne folytatni, hogy
![]() |
Ha a túlnépesedést vesszük alapul igen, ha a migrációt, akkor nem, ha az emberi kapcsolatokat vizsgáljuk nem, ha a pszichés fejlődést nézzük szintén nem és még sorolhatnám, de nem teszem, mert a gyerekvállalás minden nő saját döntése. Én továbbra is tisztelem azokat a nőket, akik felelősségteljesen készülnek az anyaságra és gyermeket szülnek. Tisztelem a bátorságukat, az erejüket és a világunkba vetett hitüket…
![]() | ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali Időpont kérése: +36-70-517-5722, atoltamas@gmail.com |
Megtaláltok itt is (klikk)
Megosztás: