Az első szexuális együttlétek kivitelezésében gyakoriak a kudarcok, de általában nem ezek okoznak maradandó lelki sérüléseket. Szex tabu, amiről senki sem beszél, videó az első szextől a következőig – nem csak szüzeknek!
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Az Indexnek adott teljes interjúban a nonverbális jeleket figyelve elsősorban azt kutattam, hogy Majka vajon igazat mond-e a szakítás okáról… Önnek mi a véleménye?
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Ezzel a nyitómondattal invitálta kollégáit a siófoki Plázson tartott Muscle Beach nyilvános edzésére Bodó Imre testépítő. Szőrtelen, gnóm férfiak, szilikon mellek, trágárság és beteges nárcizmus. Csatlakozzon Ön is társadalmunk hőseihez!
Tévedés ne essék, nem a testépítés ellen vagyok! Engem az a testképzavarokat okozó marketing üzenet zavar, amit az ilyen rendezvények közvetítenek! A legfőbb céljuk, hogy még az egészséges fizikummal rendelkező férfiakban és nőkben is kisebbségi érzést keltsenek, miközben a sikerhez vezető utat ‒ a szerek mindennapos használatán túl ‒ összekötik a rongyrázással és a primitív lazasággal. Az eredmény: nőknél: anorexia nervosa, férfiaknál: inverz- anorexia, felszteroidozott egóval, nulla életképességgel.
Pedig lehetne ezt profin is csinálni! Elsőként a stíluson kellene változtatni, főleg egy olyan helyszínen, ahol több tucat kíváncsi tizenéves gyerek is árgus szemekkel figyeli az „izmos bácsikat”. Be lehetne vonni a közönséget, tanítani a gyakorlatok helyes kivitelezését, felhívni a figyelmet a veszélyekre, és mindezt sportemberekhez méltó szerénységgel, felelősséggel.
A külsőségek imádatáért az egyéneknek előbb, vagy utóbb súlyos árat kell fizetni, még akkor is, ha ez jelenleg globális kórkép. A javaslatom, hogy legalább ugyanannyi időt fordítson a pszichéje erősítésére, mint a külső megjelenésére!
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Javában tombol a nyár, a fesztiválok és a féktelen éjszakák időszaka. A fiatal pároknál gyakran felmerül a külön bulizásból eredő nézeteltérés. Megengedhető? Igen, vagy nem? Mi a véleménye?
A konfliktusokat kirobbantó aggályokat érdemes nemek szerint elkülöníteni. Nézzünk néhányat azok közül, amiket gyakran hallok párterápiákon:
„…megint részegen esik haza”
„…egyértelműen nem miattam sminkeli magát”
„…csak azért megy, hogy nézegesse a csajokat a haverjaival!”
„…miért a legszexibb ruhájában kell mennie?!”
„…olyankor mindig elfelejt felhívni!”
„…nem értem, én miért nem mehetek?”
„…rossz hatással vannak rá az ismerősei”
„…rá fognak nyomulni a férfiak”
„…félek, hogy összekeveredik valakivel”
„…hogy néz ki, hogy én maradok itthon a gyerekkel?”
A közös nevező a bizalmatlanság, és a féltékenység. Úgy tűnik, a nőket leginkább az zavarja, hogy a férfiak kikerülnek a hatáskörükből(főleg érzelmileg), míg a férfiak féltése abból indul ki, hogy párjuk nem csak nekik akar tetszeni. Az internet tele van a bizalomról prédikáló írásokkal, de esetünkben nem hiszem, hogy pusztán bizalommal orvosolható lenne az a pokoli érzés, amin keresztül mennek a felek egy ilyen szituációban.
Ez a fajta féltékenység –amennyiben a hétköznapokban nincs jelen‒ teljesen normális, evolúciós eredetű. Nem gondolom, hogy felróható bármelyik félnek is, ha megtörik egy ilyen mélységből érkező féltés alatt. Tapasztalatom szerint a külön bulizás csak szigorúan lefektetett keretek között működhet: meg lehet egyezni hívásban-üzenetben, helyszínben, öltözékben, a hazatérés idejében stb. Őszintén le kell kommunikálnia a pár tagjainak egymással, hogy kiben milyen félelmek vannak! Nincs egységes séma, mindenkiben máshol van a határ. Ha szeretik és tisztelik egymást, akkor fontosabb lesz a kompromisszum megtalálása, mint a saját érdek erőltetése. Ha nem, az jelzés értékű…
Összegzés
Az azonos neműekkel való kapcsolattartás nőknek, férfiaknak egyaránt szükséges és fontos. Nem lehet tiltani! Azonban a módjára érdemes ügyelni; például egyértelműen megállapítható, hogy a legtöbb konfliktust a diszkók látogatása szüli, ahol a szabadnak tűnő nőkre férfiak nyomulnak, ahol a férfiak illuminált állapotban könnyebben elcsábulnak, s ahol a kontroll elvesztése már-már követelmény. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között egy keretet tartani. Be kell látni, hogy a barátokkal való kapcsolattartásra nem a legmegfelelőbb helyszín, viszont nem is az egyetlen lehetőség! A konfliktusok zöme pusztán a helyszín megválasztásával már könnyen elkerülhető.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Sok szülő teszi fel magának ezt a kérdést és a válasz nem is mindig olyan egyszerű. 50 évvel ezelőtt is voltak generációs különbségek, de az elmúlt két évtizedben több tényező is maradandó károkat okozott a szülő-gyerek kommunikációjában. Hármat emelnék ki ezek közül:
1) Értékrend
„Gyorsan mindent, de azonnal” lett a Z generáció(1995-2005 között születtek) mottója, így nem csoda, hogy süket fülekre találnak azok a szülői kezdeményezések, történetek, melyek a kemény, kitartó munkával elért eredményeket méltatják. Emellett „régen” még alig látszódtak az anyagi különbségek a fiatalok között, de most az online közösségi életnek köszönhetően minden terítéken van: tárgyak, utazások, bulik stb. A gyerekek/fiatalok nem mérlegelik az anyagi hátteret csak vágynak mindenre, a szüleik pedig legtöbbször erejükön felül egyenlítik ki látszólag(!) a különbségeket és ezzel mindent elrontanak…
Új telefon? „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”
A mobiltelefon segítségével nagyon gyakori, hogy nem napi, inkább napon belüli kapcsolattartásról lehet beszélni. Ezt leginkább a szülők erőltetik. Gyakorlatilag a gyerekük minden percébe bele akarnak mászni: csörgessen, ha elindult valahová, útközben, ha odaért; tudni akarják, hogy evett-e? ivott-e? hogy sikerült-e a dolgozat? stb. és még meg is lepődnek, ha a személyes találkozáskor már nincs miről beszélni. Ez a kapcsolattartási függőség ritkán ér véget a gyermek felnőtté válásával.
3) A szülő tudása értéktelen(?), avagy a személytelen információ
Érdekes jelenség, hogy a tudás hozzáférhetőségének egyszerűsödésével egyenes arányban csökkent annak értéke. Az internet elterjedését megelőzően az emberiség tudását könyvek és emberek birtokolták. Ha célzott információra volt szüksége egy fiatalnak(bárkinek), leggyorsabban, legegyszerűbben úgy kaphatta meg, ha megkérdezett egy a témában jártas szülőt, oktatót, szakembert. Így az információ/tudás megszerzése egyben egy szociális érintkezéssel is párosult.
Manapság szinte minden „fent van a neten” így nem kell a fiatalnak végighallgatnia az esetlegesen témához kapcsolódó történeteket, nem kell várnia semmire.
Az információ megszerzése személytelenné vált.
Nem meglepő, hogy a tudás birtokosai így legtöbbször leértékelődnek, eltűnik a tisztelet és ez bizony rányomja a bélyegét a szülő-gyermek kapcsolatára. Természetesen ez a fiatalkori felfogás tévút, mert a személytelen információhoz nem kötődnek személyes tapasztalatok, érzések, összefüggések, amivel a tudás birtokosai, esetünkben a szülők rendelkeznek. A személytelen információszerzés kevésbé memorizálódik, ez az intelligencia csökkenésével jár. Ezt támasztja alá az a svéd tanulmány, mely szerint a 90-es évek közepe óta folyamatosan csökken a lakosság intelligencia-szintje.
“Vegyük például a 14 éves briteket. Amit 1994-ben még 25 százalékuk meg tudott csinálni, arra ma már csak öt százalékuk képes” Shayer
Ezt a negatív tendenciát egyértelműen a modern tömegkommunikációs eszközök térhódításával indokolják.
Összegzés
A szülők és a fiatalok is az úgymond „fejlődés” áldozatai. Nagyfokú tudatosságot igényel, hogy a káros hatásokat ki lehessen védeni és sajnos az a tapasztalatom, hogy erre a többség segítség nélkül képtelen. Habár a jelenlegi írásom egy bizonyos kommunikációra fókuszált (szülő-gyerek kapcsolat), azt fontos belátni, hogy összetett pszichoszociális törésről van szó, mely az élet minden területére begyűrűzik.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali