Mindig érzékenyen érintenek az állatbántalmazásról szóló hírek. A dányi rendőr tette különösen felháborító, de ne gondoljuk, hogy egyedi eset! Nagy valószínűséggel az Ön közeli ismerősei, vagy szomszédai között is találhat olyat, aki képes elkövetni hasonló erőszakot. Ön szerint mit érdemelnének ezek az emberek?
Az agresszió ugyanúgy a természetes emberi viselkedés részét képezi, mint mondjuk a kötődés. A szocializációs fejlődés részeként azonban a legtöbben megtanuljuk, hogyan lehet kulturáltan levezetni az ilyen destruktív energiákat. Azok, akik ezt nem tanulták meg nem csak az állatokra veszélyesek…
Az állatbántalmazástól a gyilkosságig
A kutatások minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a gyermek állatkínzók később az embertársaikkal szemben is könnyen alkalmaznak erőszakot. Eszünkbe juthat Jeffrey Dahmer amerikai sorozatgyilkos esete, aki állatok felkoncolásától jutott el a felnőttkori kannibalizmusig. Az ilyen szélsőségeknél jóval gyakoribb megjelenési forma a családon belüli erőszak, saját és mások gyermekeinek, valamint nők szexuális zaklatása, és természetesen az állatok bántalmazása. A lényeg, hogy a bennük tomboló indulatot egy gyengébben elkövetett erőszakos cselekedettel oldják. A szenvedő fél kiszolgáltatottsága, hasonló érzéseket vált ki belőlük, mint egy felakasztott kutya vergődése.
Egy amerikai kampány melyben felhívják a figyelmet az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak kapcsolatára
Mi a megoldás?
Ahogy feljebb már megjegyeztem; az agresszió szublimált, azaz kulturális levezetése egy tanulási folyamat része. Ennek tükrében nem csoda, hogy az erőszak és a primitív létforma sokszor kéz a kézben járnak. Az állatokat kínzó gyermekek családi háttere szinte mindig bizonytalan. Az erőszakos minták könnyen másolódnak és bizonyos életszituációkban hatásosak is. Ezek az emberek később beépülve a társadalmunkba látens bombaként funkcionálnak (főleg egy rendőr esetében). A felelősségünk az ügyben közös, ugyanis a közönyös tétlenség is bűn! De ahogy a dányi rendőr példája is igazolja, ha egy közösség egységként lép fel, ott meg lehet menteni a kiszolgáltatott állatokat.
Az állatok védelme érdekében felvetődik bennem a kérdés; mai világunkban a legegyszerűbb munkákhoz is OKJ-s képzés szükséges, akkor, hogy lehetséges, hogy az állattartáshoz általában nem kell se képzés, se engedély?! Úgy gondolom, hogy a tartási feltételek szigorítása csírájában orvosolná a problémát és hosszú távon kedvezően hatna az állatok életminőségére. Ha egyetért, kattintson a megosztás gombra!
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Sokan vágynak kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatra, de mit lehet tenni, ha nem akar ”szembejönni” a nagy Ő?! Az önmagukat vádlókat szeretném védelmembe venni, mert egyáltalán nem biztos, hogy bennük van a hiba! 5 tény, hogy nehezebb manapság tartós párkapcsolatot kialakítani, mint a korábbi generációknak:
1) Migráció
Az első és egyben legnagyobb nehézség a pár-találásban a migráció. Friss felmérések szerint a fiatalok közel fele fontolgatja, hogy külföldön vállalna munkát. Jelenleg több mint félmillió magyar dolgozik Európa különböző országaiban és ez a statisztika nem számol az ingázókkal. A legrosszabb helyzet a nyugat-magyarországi kisvárosokban, falvakban van, ahol szinte eltűnt a 20-35 éves korosztály. A migráció országhatáron belül centrális, főleg Budapest a célpont, de könnyen beláthatjuk, hogy a nagyvárosokat leszámítva nagyon nehéz helyzetben vannak a párkeresők Magyarországon.
Hol vannak a magyar fiatalok?
2) Munkahely
A migráció kiváltója… A kapitalizmus már-már teljesen eltörölte a köztudatból a ”nyugdíjas állás” fogalmat, olyan világban élünk, ahol a lehetőségek gyorsan adódnak és sokszor múlandóak is. Ez a bizonytalanság állandó, erős stressz forrás és rengeteg energiát von el a személyes kapcsolatteremtéstől. Nemcsak a bimbózó kapcsolatokat öli meg, házastársakat is szétszakíthat.
3) Önmegvalósítás
Az előző pontok mondhatni fizikálisan választják szét az embereket, de vannak más problémák is. Elindult egyfajta kényszeres önmegvalósítási őrület, melynek keretében a legtöbben alanyi jogon követelik a világ javait.
Vágy-prostituáltaknak hívom őket.
Ezek az emberek látensen beleszeretnek önmagukba, a saját vágyaikba. Néha divatból párt keresnek, összezavarva a valódi párkeresőket, de gyakorlatilag alkalmatlanok a valódi emberi kapcsolatokra.
4) Közösségi (f)ER(t)Ő
Az idősebbektől gyakran hallani, hogy az internetnek hála, könnyű dolga lehet az ismerkedni vágyó fiataloknak. Azonban ez a lehetőség kétélű fegyver; a személytelenséget kihasználva sokan hamis képet kínálnak magukról, megint mások pedig olyan mélységben engednek betekintést a magánéletükbe, ami a későbbiekben akadályozhatja a párkeresést. A közösségi fertőben állandó a kísértés és az irigység is. Ezek elterelik a párkeresők figyelmét a személyes értékekről, az anyagi javak feltérképezése felé…
5) Embert szeretni
”Modern” világunk hozadéka, hogy sokan nem az emberbe (lesznek) szerelmesek, hanem élményekbe. Emiatt az első komolyabb nehézségek általában meg is ölik ezt a fajta szerelmet. Az ilyen élmény-keresők valódi csalódásként élik meg, amikor kiderül, hogy a másik fél ”emberből” van. Mihamarabb menekülőre fogják… Nehéz kiszűrni az érett, egészséges gondolkodású párkeresőket az élmény-keresők tömegéből. A dolgot az is nehezíti, hogy az első randik bizalomépítése pont közös élményeken alapszik (pl.: mozi, étterem stb.), így sokszor az első szexuális együttléteken is túl vannak már a párok, mire kiderül, hogy a nehezebb időkben az egyik félre egyáltalán nem lehet majd számítani.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Munkám során folyamatosan találkozok olyan 18 és 40 közötti nőkkel, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az anya-szereppel. Sok nő azon görcsöl, hogy a baba mellett lemarad valamiről és legalább ennyien vannak azok is, akik pont ebből az okból kifolyólag halogatják a gyerekvállalást.
A 20. század végéig nem igazán volt kérdés, hogy mi a nők legfontosabb szerepe. Az utóbbi években azonban sok minden megváltozott. Ha csak az anyagiakat nézzük; egyértelműen szükség van a nők keresetére. A férfiak ritkán keresnek annyit, hogy eltartsák az asszonyt és az egész családot. Ezzel még nincs is semmi baj, de felvetődik a kérdés, hogy mit kezdjenek a fiatal nők azzal a rengeteg lehetőséggel, ami az emancipáció virágkorában rájuk szakadt?
Ma már gyakorlatilag bármi lehet egy nőből: miniszter, cégvezető, űrhajós, bokszoló, katona stb. Közben a médiából és a közösségi oldalakról is csöpög az önmegvalósítás üzenete, amitől a fiatal nők teljesen megzavarodnak.
Az iskolai éveket követően már világot akarnak látni, „tapasztalni”, leélni külföldön pár évet, majd karriert építeni, valami „nagy dolgot” elérni, közben színes társasági életet élni, fitneszterembe járni a jó alakért és a végén megemlítik a házasságot, amiben jó feleség, felejthetetlen szerető, szorgos háziasszony és természetesen közben jó anyák is szeretnének lenni… A szilárd álláspontom: hogy ez nem fog menni!
Anyák, akik a gyerekük miatt nem mondanának le semmiről…
A legnagyobb akadálya a fenti vágyak egyidejű megvalósításának – a realitástól való totális elszakadást leszámítva – az időhiány.
Ugyanis különböző életmodelleket szeretnének egyszerre megélni. Az önmegvalósításról szóló közhelyek igazak, de azzal az elhagyhatatlan kiegészítéssel, hogy dönteni, választani kell a lehetőségek között. A választás pedig mindig lemondással jár! Pl.: szinte lehetetlen hatalmas karriert befutni és közben példás anyának lenni, mert mindkettőhöz rengeteg időre és energiára van szükség. Azok, akik rettegnek, hogy a gyerekvállalással lemaradnak valamiről, (még) alkalmatlanok az anyaságra.
Úgy gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve a nők életét pont az anyaság teszi teljessé. A testfelépítésük, a hormonrendszerük, lényük minden apró részlete erre született. A pénz, a karrier, az önző élet örömei eltörpülnek egy élet távlatában… a legnagyobb érték, örökség, amit az ember elérhet: a család.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Hogy mire vagyunk képesek az életünkben? Legtöbbször „csak” hit kérdése. Ez az önmagunkba vetett hit határozza meg, hogy könnyen, vagy nehezen tanulunk, van-e érzékünk a nyelvekhez, a sporthoz, tudunk-e tájékozódni, számolni, gyakorlatilag minden képességünket meghatározza.
Roger Bannister igaz története az önmagunkba vetett hit és a saját határaink kapcsolatáról nagyon szemléletes. 1954. május 6-ig az volt az egyetemes nézet, hogy lehetetlen lefutni 4 percen beül 1 mérföldet. Azt gondolták, hogy a futók szíve képtelen lenne elviselni ekkora terhelést. Bannister bebizonyította, hogy az akadály leküzdése először fejben dől el…
Bannister teljesítménye hitet adott és eltörölte a futók fejéből a „lehetetlen” szót. Azóta több mint 20.000 sportolónak sikerült 4 percen belül lefutnia az 1 mérföldet.
A jelenlegi világrekordot Hisám el-Gerúzs tartja 3 perc 43 másodperccel…
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Rohadjon meg Ambrus Attila a börtönben? Lehet új életet kezdeni a bűnök után? Vujity Tvrtko mikrokifejezései nagyon beszédesek…
Az élő adások mindig remek lehetőséget adnak, hogy mikrokifejezéseket vizsgáljak. A szereplők nonverbális kommunikációja nyomás alatt mindig őszinte:
Személyes véleményem a vita központi témájában; hogy minden ember élete során számtalan olyan bűnt, hibát követ el, amiért igaz nem kerül rács mögé, de akár évekig is szenvedhet, gyötrődhet miatta. Mindenki megérdemel még egy esélyt, Ambrus Attila is.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
A terápiám iránt érdeklődőktől sokszor kapom ezt a kérdést… Ha röviden kellene válaszolnom erre, akkor azt mondanám, hogy meneküljenek attól, aki kapásból 100%-os leszokást ígér! Egészen egyszerűen azért, mert néhányan lelkileg(!) nincsenek felkészülve a leszokásra. Náluk a cigaretta a lassú öngyilkosság eszköze. Nekik először a pszichéjüket kell megerősítenem, mielőtt elkezdik a 2×90 perces ”Dohányzásról leszoktató tükörneuron stimulációs alap terápiát”.
De amit nyugodt szívvel állítok; hogy a hozzám forduló dohányosok 100%-a számolt be arról, hogy tartósan csökkent a cigaretta utáni vágyódása, kivétel nélkül mindegyikük csökkentette az elszívott cigaretták számát és a kliensek 82%-a terápiát követő egy hónap múlva is nemdohányzónak vallotta magát.
Hogyan működik? A tükörneuron-hatásra példaként a ragályos ásítást szoktam említeni. Kivédhetetlen ugye?
A terápia ehhez hasonlóan egy önkéntelen fiziológiai válasz-reakciót vált ki az agyban. Mondhatnánk úgy is, hogy feltámasztja azt az élet-ösztönt, amit a dohányosok hamis asszociációkkal megtanultak elnyomni. Aki próbálta már letenni a cigit az tudja, hogy a pszichés függés jelenti a legnagyobb kihívást.
A nikotin pár nap alatt kiürül a szervezetből, de a rágyújtás gondolata NEM.
Sőt! Elviselhetetlenné erősödhet… Egyértelmű, hogy akaraterővel nem lehet legyőzni a pszichés függést. Pont ezen a területen segít a tükörneuron stimulációs PEA terápiám. Biztonságosan alkalmazható, nem placebo, mint a tapasz, rágó, mágnes stb., a terápia valódi segítség a leszokni vágyó dohányosoknak.
Összegezve elmondható; hogy MINDENKI kiléphet a függésből, nincs reménytelen eset, de az elhatározás életben tartásához elengedhetetlen a megfelelő stratégia, a megfelelő segítség. Így lesz a döntésből, egy új élet kezdete is.
ÁTOL TAMÁS viselkedés- és kommunikációkutató, Rendelő: Székesfehérvár, Marcali
Egy amerikai kampány melyben felhívják a figyelmet az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak kapcsolatára
Hol vannak a magyar fiatalok?
Anyák, akik a gyerekük miatt nem mondanának le semmiről…
